Az olajcsere-periódus általában nem hosszabbítható meg, még akkor sem, ha keveset használjuk az autót, ugyanis az időkorlát még ekkor is köt. Persze kivételek vannak...

Az autógyártók legtöbbször kettős korlátot szabnak az olajcsere-periódusnak: egyet kilométerben és egyet hónapban. Talán meglepő, de ebből a kilométer számít kevésbé.

Az olajcsere-periódust meghatározni nehezebb feladat, mint hinnénk. Ugyanis egy autót nagyon sokféleképp lehet használni, és az olaj számára ez pont ugyanennyi különböző mértékű megterhelést jelent. Az egyik végletre a legjobb példát a haszongépjárművek adják, azon belül is a szinte csak autópályákon közlekedő, egyszerre több száz kilométert megtevő teherautók és buszok. Ezek esetében sokszor 100 000 kilométer körüli olajcsere-periódussal találkozunk, de nem azért, mert a felhasznált olaj annyival különlegesebb, mint a személygépkocsiké, hanem azért, mert 1. a nagyobb olajtöltet biztosítja, hogy bármelyik adott molekula ritkábban kerül kenési helyzetbe – tehát abba, hogy pont neki kelljen a fém-fém érintkezést megakadályoznia – illetve 2. a stabil fordulatszám és a stop-and-go hiánya (nevezhetjük könnyű üzemi körülményeknek) olyan egyenletes igénybevételt biztosítanak az olaj számára, amelyek jelentősen késleltetik annak elhasználódását.

A másik végletet a városi kisautók jelentik, ahol a kis olajtöltet és a stop-and-go eleve adott, amire még extra adalék lehet, ha kifejezetten rövid utakra használjuk az autót, ha odalépünk a gázra, amikor végre kiszabadultunk a dugóból, és ha esetleg még nekiindulunk hétvégén a hegyeknek, akár még egy utánfutóval is. Ha sokat használjuk így az autót, akkor érdemes valahova 5 és 10 ezer kilométer közöttire belőni a csereperiódust, ha az orvos másképp nem rendeli.

A manapság az utakon futó személyautók esetében 10 esetből 9-szer az előírt csereperiódus 15 ezer kilométer, de legfeljebb egy év. Ez arra elég, hogy ha nem az előző példában említett extrém terhelés mellett használjuk az autót, akkor majd ha egyszer végleg elbúcsúzunk tőle, akkor az ne a motor miatt legyen. De az, hogy 15 ezer kilométer vagy 1 év után valójában milyen állapotban van az olaj, az rendkívül változó, és csak egy laborvizsgálat tudná megmondani. Az viszont többe kerül, mint az olajcsere, így csak flottaüzemeltetők számára reális alternatíva.

A legjobb reális megoldás azok számára elérhető, akik számítógép által monitorozott, rugalmas olajcsere-intervallummal megáldott autót vezetnek. A számítógép ugyanis képes arra, hogy a megtett kilométereket azok valódi súlyával számítsa bele az olajcsere-ciklusba, és 100 autópályán megtett kilométer ne 100 városi kilométerrel legyen ekvivalens. Gyorsabban merünk menni, ha biztosan tudjuk, hogy meg tudunk állni. Így vannak ezzel a motorgyártók is: bátrabban engedélyeznek hosszabb maximális csereperiódust, mind hónapban, mind kilométerben, ha tudják, hogy a számítógép bármikor beleszólhat, és hamarabb olajcserére küldheti az autót, ha a körülmények úgy diktálják. Nyilvánvaló azonban a gyártók jogos óvatossága a korábbi modelleknél, ahol nincs ilyen lehetőség.

Vannak olyan autósok, akik nagyon keveset használják autójukat, és nem értik, miért cserélnének 4-5 ezer kilométer után olajat, csak azért, mert eltelt 1 év. Két dolgot kell itt megérteni. Az egyik az, hogy aki ilyen keveset megy, az is képes általában ennyi kilométer alatt amortizálni ugyanannyit az olajon, mint aki háromszor ennyit. Ugyanis jellemzően többet használja hidegen, több a stop-and-go, stb. A másik talán furcsa lesz: az olaj elhasználódása nem csak akkor zajlik, amikor a motor jár! Előszöris, mi történik, amikor leállítjuk a motort? Az olaj hőmérséklete megemelkedik. Meglepő? Lehet, de nagyon is logikus: a hűtés hirtelen leáll, a motor viszont nem hűl ki egy szempillantás alatt. Az olaj hőmérséklete emelkedni kezd, márpedig az olajat alkotó szénhidrogén molekulák ezt nem szeretik, különösen, ha nem szintetikus olajról van szó. Az olaj kokszosodik, így romlik a minősége. És akkor még nem beszéltünk az olaj folyamatos savasodásáról, ami az autó álló állapotában is zajlik. Röviden összefoglalva: nem csak, sőt nem is feltétlenül elsősorban a megtett kilométer számít, az eltelt idő és az üzemi körülmények legalább annyira.

Ezeket mind számba véve, már tudunk annyit, hogy választ adjunk az eredeti kérdésre: meghosszabbítható-e az olajcsere-periódus. Az ökölszabály az, hogy nem! Sokszor vannak az autótulajdonosoknak kiválóbbnál kiválóbb érveik arra, hogy miért ér még rá az olajcsere. Az igazság az, hogy ezen érvek többsége nem állja meg a helyét, és a vonatkozó műszaki ismeretek hiányából fakad. A csereperiódus kitolása legfeljebb a következő esetekben lehet műszakilag is elfogadható:

• A motor gyártója által előírt szabványnak megfelelő, hosszú csereperiódusú, szintetikus olajat használunk. Ilyenkor kihasználhatjuk a gyártó által meghatározott hosszabb csereperiódust (20, 30 vagy 50 ezer kilométer). Ilyen lehetőséget csak a viszonylag új autók esetében találunk, ott is általában csak az európai modellek egy részénél.
• Rugalmas szervizintervallum az előírás az autó esetében, és a számítógép még nem jelezte, hogy olajcserére van szükség.
• Flottaüzemeltetők vagyunk, és rendszeresen mintát veszünk a flotta járműveiből. Bár a csereperiódus már letelt, de a laborvizsgálat szerint az olaj még jó állapotban van és használható.

Nem hosszabbítható meg a csereperiódus csak azért mert szintetikus olaj van benne, mert keveset mentünk az autóval vagy mert úgyis folyamatosan után van töltve, ezért még a csereperiódus lejárta előtt „kicserélődik”. Ugyancsak nem ok a csereperiódus meghosszabbítására az, hogy az előző alkalommal kétszer annyit mentem, mint amennyit lehetne, mégsem történt semmi. Az olajcsere-periódus betartása és az előírt minőségű olaj használata hosszú távon befolyásolja a motor élettartamát. Kicsit hasonlít a dohányzáshoz: van akinek semmi baja nincs tőle, van aki már egy szál cigitől rosszul lesz és van aki évtizedek után lesz nagyon beteg. Hosszú távon az a leggazdaságosabb megoldás, ha betartjuk a motorgyártói előírásokat, mind a szabványok, mind a csereperiódus tekintetében. Mindez csak az üzemeltetési költségek töredékét teszi ki, még akkor is, ha a legjobb minőségű szintetikus olajat választjuk.