Hajtóműolajok

Hajtóműolajokat használunk a manuális- és automataváltók, valamint a differenciálművek kenésére. A legfontosabb kihívás, amivel egy korszerű hajtóműolajnak szembe kell néznie, az a fogaskerekek között fellépő extrém nyomás. Ennek akkor tud egy hajtóműolaj megfelelni, ha olyan adalékot tartalmaz, amely megakadályozza, hogy az egymáshoz nyomódó fogaskerekek közül kiszoruljon az olaj.

A hajtóműolajok fő feladatai:

• a könnyű váltás biztosítása
• legyen tartós
• legyen kompatibilis a váltóban felhasznált anyagokkal

Ehhez szükséges:

• teherbíró-képesség
• hőstabilitás
• anti-korróziós tulajdonság
• tömítésregeneráló adalékok
• megfelelő viszkozitás

A hajtóműolajok viszkozitása

A hajtóműolajok viszkozitása nem variálható olyan szabadon mint a motorolajoké, mert közvetlenül befolyásolja a váltás nehézségét. A szintetikus és félszintetikus hajtóműolajok általában 75W90-es viszkozitásúak, míg az ásványiakra inkább a 80W90-es jellemző. Általában speciálisabb követelményeket teljesítenek a 75W80-as, a 85W140-es, a 80W-s és a 90-es hajtóműolajok.

Ha egy hajtóműbe egyfokozatú olaj van előírva (pl. 80W), akkor ez általában nem váltható ki többfokozatú olajjal (pl. 80W90). Ugyanis a viszkozitásmódosító adalék, amitől az olaj többfokozatúvá válik, a használat során elnyíródik a fogaskerekek között, és az olaj viszkozitását veszti. Ha valahová egyfokozatú olajat írtak elő, akkor ott a gyártó feltételezi az egyfokozatú olaj használatát, ezért nem számol ezzel a jelenséggel a csereperiódus megállapításánál. Ha mi mégis többfokozatút használunk, és nem csökkentjük a csereperiódust, akkor előfordulhat, hogy a hajtómű egy idő után elégtelen kenést kap.

Hajtóműolaj-szabványok

A legfontosabb hajtóműolaj-szabvány az API GL szabványsorozat. Ezek közül – a manapság használatos közlekedési olajok esetében – gyakorlatilag kizárólag az API GL-4 és ­API GL-5 szabványokkal találkozunk. A különbséget röviden összefoglalva: az API GL-5 jobban tűri az extrém nyomást, ezért bizonyos hajtóművekhez – különösen differenciálművekhez – ilyen minőséget írnak elő. Ahol erre nincs szükség, ott jellemzően API GL-4 az előírás. Ez általában nem váltható ki API GL-5 minőségű olajjal, mert a GL-4-re tervezett hajtóművek alkatrészei sokszor nem kompatibilisek a GL-5 olajok agresszív adalékaival.

A hajtóműolajokra számos jármű- és hajtóműgyártó is hozott ki saját szabványokat, amelyeket meg is követelnek a felhasznált kenőanyagoktól. Jellemző szabványok például a ZF, a Mercedes vagy az MAN szabványai.

Automataváltó-olajok

A hajtóműolajokon belül külön kategóriát képviselnek az automataváltó-olajok. Itt az olaj egyszerre ken, hűt és hidraulikus folyadékként is működik. Ezeknek a követelményeknek az ún. ATF olajok felelnek meg, amelyek általában a szerint vannak osztályozva, hogy melyik GM szabványnak felelnek meg. Legjellemzőbbek a GM Dexron IID és a GM Dexron III, de terjedőben van a GM Dexron VI is.