Fagyállók

Napjainkra a folyadékhűtéses megoldás szinte teljesen kiszorította a léghűtésest. A folyadékhűtés nagyon jó hatásfokkal működik, de távolról sem beszélhetünk tökéletes rendszerről. Statisztikák mutatják, hogy az autókkal kapcsolatos összes meghibásodás 22%-a a hűtőrendszerrel kapcsolatos, amivel első helyen áll a lehetséges hibaforrások között. A várható problémák azonban részben megelőzhetőek egy korszerű fagyálló hűtőfolyadék használatával.

A hűtőfolyadékkal kapcsolatos elvárások

Ahogy az olajtól sem az az egyetlen elvárásunk, hogy kenjen, úgy a hűtőfolyadékkal szemben is több követelményünk van:

• Hűtés, azaz a motor által termelt hő elszállítása. Ha csak ennyi lenne, erre a víz volna a legmegfelelőbb.
• Fagyálló tulajdonság, azaz télen is használható legyen a rendszer – és az autó. Ha csak ez a két követelmény lenne, akkor a sós víz egy darabig megfelelne.
• Korrózióvédelem. Ez az egyik ok, amiért mégsem jó a sós víz. Ugyanis nem véd a korróziótól, hanem okozza.
• Kompatibilitás az elasztomerekkel és műanyagokkal, azaz az alkalmazott összetevők ne károsítsák a hűtőrendszer alkatrészeit.

Az egyik legegyszerűbb olyan folyadék, ami megfelel ezeknek a követelményeknek, és fagyálló hűtőfolyadékként napjainkig használják, az az etilénglikol, a víz és korróziós inhibitorok keveréke.

Hagyományos fagyálló kontra korszerű fagyálló

A BS 6580 szabványnak megfelelő, úgynevezett hagyományos fagyállók és a korszerű szerves fagyállók között óriási különbség van. A hagyományos hűtőfolyadékok úgy védenek a korrózió ellen, hogy védőréteget képeztek a motor fém részeinek felületén, így a fém nem érintkezett a hűtőfolyadékkal. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a védőréteg viszont megakadályozza a motor hőleadását a hűtőfolyadék felé. Ráadásul a hagyományos fagyállók adalékai viszonylag kevés idő illetve kilométer alatt elhasználódnak, elfogynak, képtelenné téve a folyadékot a vele szembeni elvárások teljesítésére. További probléma, hogy a bennük alkalmazott adalékcsomag, elsősorban aminok és nitritek, korrodálhatják a manapság már elterjedtnek számító alumínium hűtőrendszereket. Az ilyen fagyállók csereperiódusa ezért viszonylag rövid (általában 40 ezer kilométer, de maximum 1-2 év), problémát jelent a lerakódás-képződés, és alumínium hűtőkbe egyáltalán nem szabad őket betölteni.

A korszerű, szerves fagyállók, ezzel szemben, olyan adalékokat tartalmaznak (pl. karboxilátok), amelyek minden tekintetben javítják a fagyálló minőségét. A hagyományos adalékokkal ellentétben ezek nem képeznek védőréteget az egész fémfelületen, csak ott fejtik ki hatásukat, kémiai reakció révén, ahol arra szükség van, így sokkal jobb hőelvezetést biztosítanak. Ezek az adalékok nagyon sokáig nem fogynak el, nem képeznek lerakódásokat és használatukkal kiküszöbölhető az alumínium korrózió. Ezek a fagyállók 150 – 250 ezer kilométerig vagy legfeljebb 4-5 évig bírják csere nélkül. Tehát teljesítményben minden tekintetben felülmúlják a BS 6580 kategóriát, és magasabb áruk ellenére használatuk gazdaságos, köszönhetően a hosszú csereperiódusnak.

A megfelelő keverési arány

Fagyálló kapható koncentrátumként, illetve hígítva. Elterjedt tévhit, hogy a koncentrátum hígítatlanul a legfagytűrőbb, azaz hígítatlanul bírja ki a legalacsonyabb hőmérsékletet anélkül, hogy megfagyna. Ez azonban nem igaz. Az elméleti minimumot akkor érhetjük el a fagyállóval, ha a keverék 70%-a koncentrátum, 30%-a víz. A legtöbb fagyálló koncentrátum azonban úgy van megalkotva, hogy 50-50%-os keverési arány pont megfelelő legyen az átlagos európai klímát feltételezve. A hígított fagyálló esetében ilyesmivel nem kell foglalkozni, ugyanis azt tovább hígítani nem szabad.

Mivel hígítsuk a fagyálló koncentrátumot?

A hagyományos fagyállókat desztillált vízzel szabad csak hígítani, hogy ne képződjön vízkő a hűtőrendszerben. A korszerű, szerves fagyállók általában csapvízzel is hígíthatók, de minden esetben a címkén szereplő utasítás a döntő.

A fagyálló színe

A korszerű fagyállók általában a megszokott kéktől vagy kékeszöldtől eltérő színezésűek. Jellemzően használt színek a piros és a sárga. A gyártók eredetileg azért színezték így ezeket a termékeket, hogy jobban megkülönböztessék őket a hagyományos fagyállóktól. Sajnos sok kétes szándékú cég rájött arra, hogy a vásárlók ezeket a színeket a prémium minőséggel kezdik azonosítani, így megjelentek a piros és sárga színű, de hagyományos összetételű fagyállók, gyakorlatilag a vásárlók „lehúzására”. Ezért fontos megjegyezni, hogy a szín önmagában nem garantálja a minőséget, illetve, hogy akár két különböző színű fagyálló is lehet azonos minőségű, mert a szín csak a választott színezőanyagon múlik. Mindig figyeljük a termék címkéjén szereplő adatokat, és ebből is, akárcsak az olajból, hosszútávon jobban járunk, ha ismert cég termékét vásároljuk.