Olajpiac
Ebben a részben a kenőanyagok gazdasági oldalával foglalkozunk. Bemutatjuk a legfontosabb olajmárkákat és olajtársaságokat, szólunk néhány szót közgazdasági kérdésekről, valamint egyéb olyan témákról amelyek az olaj és a pénzvilágot összekötik.
|
|
2014. január 31. péntek, 13:38 |
|
2014. január 1-i hatállyal változott a jövedéki törvény. Korábban a jogszabály csak az ömlesztett kiszerelésű kenőanyagokkal foglalkozott, de a változás számos követelményt vezet be a kenőanyagokkal kapcsolatban, kiszereléstől függetlenül. Az érintett kenőanyagok körét a Jöt. 62/A. § (1) bekezdése részletezi, és a felsorolt vámtarifaszámok alapján a szabályozás szinte minden kenőanyagra kiterjed.
A változások a végfelhasználókat érintik a legkevésbé. Valószínűleg olyan számlát kapnak a vásárolt kenőanyagról, amelyen szerepel a következő záradék: "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas.” Ez annyit jelent, hogy nem értékesítheti tovább azt az olajat, amit ilyen számlával vásárolt, de mivel végfelhasználóról beszélünk, ezért ez amúgy sem volt szándéka. További korlátozás lehet még, hogy esetleg vásárlás előtt nyilatkoznia kell arról, hogy ő végfelhasználó, esetleg meg kell adnia az adószámát vagy adóigazolvány számát, valamint - amennyiben nagykereskedőtől vásárol - lehet, hogy nem fizethet készpénzben a termékért. Ezeket a korlátozásokat nem minden kereskedő alkalmazza, mert - mivel friss jogszabályról van szó - nem mindenki értelmezi egységesen az előírásokat.
|
|
Bővebben...
|
|
|
2013. április 27. szombat, 17:19 |
|
1866 volt az az év, amikor a Valvoline utcahosszal vágott saját kora elé, azzal, hogy alapítója, Dr. John Ellis kifejlesztette az első kőolaj alapú kenőanyagot. Ez még évtizedekkel azelőtt történt, hogy az első, akkor még utópisztikusan ható automobil meglátta a napvilágot. De az autó megjelenéséig is volt mit kenni, hiszen abban az időben a gőzmotor volt a kor technikai vívmánya, amely hatásfokának érvényesülése nagyban függött az alkalmazott kenéstől.
A nagy áttörést mégis az autó megjelenése hozta. Az első amerikai benzinmotoros autóhoz, a Stevens-Duray-hez, gyártója a Valvoline olajat írta elő, más olaj használata ellenjavallott volt. Hogy fenntarthassa minőségbeli előnyét, a Valvoline a kezdetektől testközelből figyelte a huszadik század huszas-harmincas éveiben elindult és napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő őrületet, amit autóversenynek hívnak. Filozófiája az volt, hogy ha abban a környezetben meg tud egy olaj felelni a motor követelményeinek, amelyben a legnagyobb terhelésnek van kitéve, akkor a hétköznapi használat sem jelenthet gondot. Ez magyarázza a Valvoline jelenlétét a világ leghíresebb autóversenyein, ahol élvonalbeli versenyzők tesztelik az olajat kilométerek milliói során.
|
|
Bővebben...
|
|
2010. február 01. hétfő, 20:35 |
|
 79 milliárd amerikai dolláros árbevételével a Repsol YPF multinacionális olajtársaság a 76. helyen áll a Fortune 500 Global 2009-es listáján, és a 16. helyen áll az olajipari ágazati listán. A cég történelme 1927-ig nyúlik vissza, amikor Spanyolországban az addig állami monopóliumot képező olajipart a CAMPSA nevű cégbe integrálják, amelyben a spanyol állam kisebbségi tulajdonos lesz. 1948-ban létrejön a REPESA nevű vállalat, amely feladata egy olajfinomító telepítése Valle de Escombreras-ban. A finomító átadása 1951-ben megtörténik, a REPESA pedig a finomítói szektor konszolidációjának szimbólumává válik. A REPESA saját neve alatt forgalmazza az üzemanyagot és az olajat - élvonalbeli márkája a Repsol. 1964-ben először találnak olajat Spanyolországban, La Lora (Burgos) környékén, napi 85 hordó kitermelhető. A felfedezés jelentős pozitív hatást gyakorol a környék gazdaságára. 1974-ben a REPESA, az ENCASO és az ENTASA egyesüléséből létrejön az ENPETROL, amelyben az állami INI (National Institute for Industry) a többségi tulajdonos. 1981-ben a spanyol állam létrehozza az INH-t (National Institute of Hydrocarbons), amely az állami érdekeltségű olaj- és gázipari cégek holdingjaként funkcionál. 1987-ben az INH által birtokolt cégekből (Hispanoil, Enpetrol, Butano, Campsa, Petronor) létrjön a Repsol csoport. 1989-ben megkezdődik a Repsol privatizációja, amely 1997-ig tart. Ez alatt több hullámban értékesítik a céget, egyszerre 10-20%-os paketteket. 1996-ban a spanyol állam aranyrészvényt kap a vállalatban, amelyet 2006-ig megtart. 1999-ben a Repsol megvásárolja az argentin YPF vállalatot, amely, 1991-es privatizációja után ekkor a legnagyobb dél-amerikai magán olaj és gázipari cég. Ezzel az akvizicióval a Repsol jelentősen megerősíti nemzetközi pozícióit.
|
|
Bővebben...
|
|
|
2009. november 21. szombat, 10:53 |
|
 Egy kenőanyagokkal foglalkozó oldal nem lehet teljes a kenőanyagokat gyártó cégek bemutatása nélkül. Ezért útjára indítjuk cikksorozatunkat, amely keretében bemutatjuk a világ legfontosabb olajtársaságait. Kezdjük a legnagyobbal, a Texasi székhelyű ExxonMobillal.
A cég története 1870-ig nyúlik vissza, amikor John D. Rockefeller megalapította a Standard Oil nevű olajtársaságot. A cég néhány évtized alatt óriásira növekedett, és ez a növekedés az amerikai trösztellenes törvények 1911-es meghozataláig tartott. 1911-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elrendelte a Standard Oil feldarabolását 34 különálló céggé. A 34 cégből számunkra 2 érdekes: a Standard Oil of New Jersey-ből lett később az Exxon, a Standard Oil of New York-ból pedig a Mobil. A felosztással tehát a két cég különvált, és csak 1999-ben, az Exxon és a Mobil fúziójakor lettek ismét egy vállalat.
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|
