Beállt a hideg idő, így legkésőbb mostanra biztosan körmünkre égett  a „fagyállózás” időszerűsége. Nagyon sok tévhit és nagyon sok félreértés övezi a fagyálló hűtőfolyadékokat. Ezek a félreértések már az elnevezéssel kezdődnek, folytatódnak a dermedéspont értelmezésén keresztül a hűtőfolyadékok színéig. A térséget ellepő olcsó, silány minőségű fagyállók csak megerősítik bennem a gondolatot, hogy érdemes a témáról néhány szót ejtenünk.

Nagyon fontos adat, hogy a gépjárművek összes meghibásodásának kb. 20%-a vezethető vissza hűtőrendszer meghibásodására. Gondoljunk ilyenkor a különböző jeladókra, a vízpumpára, a termosztátra, a különféle csatlakozásokra, tömítésekre, a hengerfejre, vagy magára a hűtőegységre és összességében mindenre, ami ilyenkor kárt szenvedhet.

Ismerős jelenség, amikor szivárog a hűtő? Mivel nehezen javítható legtöbbször egységet kell cserélni, aztán néhány hét elteltével újra csepegni kezd? Ezen a téren beszélhetnénk a vízpumpáról, vagy a hengerfejtömítésről is. A lényeg, hogy számtalan probléma származik a silány minőségű hűtőfolyadékok használatából. Valójában pedig igen kellemetlen meglepetés jármű közelébe érve érezni a jellegzetes „fagyálló” szagot, mely egyetlen esetben sem jelent jót.

Ilyenkor ritkán gyanakszunk a hűtőfolyadékra. Pedig az előbb leírt jelenségért a rossz minőségű hűtőfolyadék is felelős lehet. A korszerű motorok ma már különböző szerkezeti anyagokat tartalmaznak az acéltól az öntöttvasig az alumíniumtól a műanyagokig mindent. Ezzel együtt jár, hogy az eltérő szerkezeti anyagok hőtágulása különböző. Ezek az anyagok speciális bánásmódot igényelnek, már csak azért is mert korszerű motorok méretei folyamatosan csökkennek ezzel szemben leadott teljesítményük nő, ami komoly igénybevételt jelent a hűtőfolyadékra.

Nézzük meg közelebbről magát a hűtőfolyadékok problematikáját.

Mielőtt belevágunk, szögezzük le, hogy ha csupán csak hűteni kellene egy motort akkor arra a víz volna a legmegfelelőbb. Azonban tudjuk, hogy a megoldás nem ennyire egyszerű éppen előbb említett korrózióvédelem okán pl.

Nézzük meg mik a hűtőfolyadékok legfontosabb feladatai:

- Hűtés

- Fagyvédelem

- Összeférhetőség a szerkezeti anyagokkal

- Korrózióvédelem

- Kavitáció elleni védelem

- Különböző kenési feladatok

Mindjárt kezdjük azzal, hogy zárjuk ki a „fagyálló” kifejezést, inkább használjuk a „hűtőfolyadék” szót. A hűtőfolyadéknál a fagyvédelem csupán az egyik tulajdonság a számos egyéb mellett, ami alkalmassá tesz egy hűtőfolyadékot a használatra. A hűtőfolyadékoknak is van ugyanis csereperiódusa, vagy éppen gépgyártó előírása. A folyadékhűtésű berendezések, jelen esetben motorok fejlődése magával hozta a különböző anyagtechnológiák alkalmazását. A különböző gyártók természetesen gyakran alkalmaznak különféle anyagból készülő szerkezeti elemeket, melyhez a hűtőfolyadékok összetételének is alkalmazkodnia kell, ahogyan azt már olvashattuk. De térjünk vissza a fagyáspont csökkentéshez, melyért valamely fajta glikol a felel. A legáltalánosabb vegyület az etilénglikol ( C2H4(OH)2 ), mely egy édes, sűrű és színtelen folyadék. Vízzel keverve a fagyáspontja rendkívül alacsony értékre vihető. Nem megyek bele a részletekbe, de elég az, hogy a fagyálló koncentrátumnak hígítva csökken a fagyáspontja, tehát hígítatlanul kevésbé biztosít fagyvédelmet.

Ami felhasználási szempontból fontos, hogy a piacon található -72 fokos hűtőfolyadék 50%-ban vízzel hígítva éppen -35 C-ig lesz használható. A -70 C fokos 50%-ban hígítva ennél jóval magasabb hőmérsékletet ad, mert az már egy előkevert folyadék. (Itt alapvetően az is hozzátartozik az összképhez, hogy a hőmérséklet jelölések értelmezésében van némi anomália. A -72 fokos koncentrátum még csak véletlenül sem bírna ki egy ilyen alacsony hőmérsékletet. Ezt egyébként hagyományos úton megmérni sem nagyon tudnánk. A „tömény glikol” dermedéspontja ennél jóval magasabb. A félreértést az okozza, hogy azt gondoljuk, hogy ha felébe hígítva -35C lesz a dermedéspont, akkor hígítatlanul biztosan ennek a duplája az alsó hőmérséklet határ. Ez azonban tévedés.

Minden esetben a keverési táblázat szerint kell a bekeverést elvégezni, és nem szabad a kérdést túlgondolni….) A Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a piacon fellelhető fagyállók sok esetben nem feltétlenül igazolják vissza a rajtuk olvasható keverési arányokat. Ez azért lehet, mert a gyanútlan felhasználó több vizet használ fel keveréshez és ezzel nem azt a fagyvédelmet kapja, mint amire számít. De lehet azért is, mert a termék egyszerűen átverés csupán.

Természetesen pl. a Valvoline Maxlife hűtőfolyadékokon található keverési arányokat betartva azokat a dermedéspontokat kapjuk amire számítunk. Fontos tudnunk, hogy a helyes keverési arány használatával a -35C – ra beállított hűtőfolyadék a legmegfelelőbb, mert ebben sem a víz, sem a koncentrátum aránya nem eltúlzott és megfelelő kavitáció- és korrozióvédelmet biztosít. Ha túl sok a koncentrátum akkor a hűtőképessége romlik, míg fordítva nem alakul ki a megfelelő védelmi rendszer. Tehát a keverési táblázatban foglalt arányokat mindenképpen tartsuk be!

Ahhoz, hogy ez sikerüljön, fontos, hogy ki tudjunk mérni pontosan az egy litert. Ezzel is egy újabb érzékeny ponthoz érkeztünk. Elterjedt a piacon az 1kg-os kiszerelés. Sajnos a gyártók egymást túllicitálva jutottak erre a pontra, ami egyedül a felhasználónak rossz. Vajon miért? A fagyálló nehezebb a víznél. Ebből következik, hogy 1 liter fagyálló nehezebb, mint egy kilogramm, azaz egy kilogramm nincs egy liter.

Az 1 kg megjelenik a flakonon, de az nem, hogy ez kevesebb mint 1 liter! A 1-es azt a hitet kelti, hogy adhat hozzá 1 liter vizet. Nos ekkor követi el a hibát. Egy silány -70C-os, 1 kg-os fagyállóhoz 1 liter vizet keverve kaphatunk akár -15C körüli értéket is. Ezért ezt joggal érezhetjük a dolgot finom csúsztatásnak. A tényekhez tartozik az is, hogy ezzel a különböző gyártók csak egymáshoz alkalmazkodtak. A komoly gyártók szinte mindig a literes kiszereléseket forgalmazzák, ami elsőre drágábbnak tűnik, azonban, ha látjuk, hogy mennyiségileg is több, akkor már azt is látjuk, hogy nem drágább és a felhasználónak a használatuk is egyszerűbb.

Természetesen pl. a Valvoline kínálatában is elérhető a készre kevert (RTU: ready to use) verzió is, mellyel a felhasználónak semmi dolga nincsen azon kívül, hogy betölti az adott rendszerbe.

A felhasználhatóság kérdése.

Ha már be van keverve a kívánt fagyáspontra a hűtőfolyadék akkor adódik a kérdés, hogy vajon használható-e az adott gépjárműben. Sajnos komolyan tévedünk, ha csak szín alapján vásárolunk hűtőfolyadékot. Mitől lesz színes a hűtőfolyadék? Igen, a színező anyagtól. Ez a szín problémakör alapvetően a gyártói jóváhagyásokhoz köthető. Régebben egyszerű zöld fagyálló folyadékok voltak. Később megjelent a kék, amire azt mondták, hogy megfelel a VW G11 szabványnak, majd ezt követte a rózsaszín G12 szabvány. A szemfüles glikol-víz bűvészek találmánya volt, hogy megtévesztve a vásárlókat az ellenőrizetlen minőségű termékeket kékre vagy rózsaszínre festették. Néhány hamisító a VW jóváhagyásokat ugyan nem tüntette fel a címkéken, de a színekkel magas minőséget sugallták. A hűtőfolyadékoknál ugyanolyan fontos, hogy betartsuk a gyártó által megkívánt teljesítményszintet, ugyanis a szerkezeti elemeknek tolerálniuk kell a motorba töltött hűtőfolyadékot

Itt érdemes újra gondolni a cikk elején taglalt meghibásodásokat, vagy éppen a különböző anyagok korrózióval szembeni ellenállását.

Láthatjuk, hogy a hűtőfolyadékok tárgyköre sem olyan egyszerű, mint az első ránézésre látszik. Azonban megijedni, vagy elbizonytalanodni sem érdemes. A megoldás itt is egyszerű: a gépgyártók előírásait hűtőfolyadékok esetében is maradéktalanul tartsuk be.