A GM Dexron szabványsorozat az automataváltó-olajokkal szemben fogalmaz meg követelményeket.

Dexron VI

2005-ben bevezetett szabvány, a Dexron III H kiváltására. A szabvány többet követel meg, viszkozitás-tartás, oxidációs stabilitás és habzásgátlás tekintetében, mint elődje. A szabványnak megfelelő termékekkel üzemanyag takarítható meg, és hosszabb csereperiódus érhető el.

Dexron III H

2003-ban bevezetett szabvány, a Dexron III G kiváltására. A félszintetikus alapolaj jobb oxidációs stabilitást garantál. Ennek, valamint a habzásgátló adalékoknak köszönhetően, ezeket az olajokat hosszabb élettartam jellemzi.

Dexron III G

1997-ben bevezetett szabvány, a Dexron III F kiváltására. Jobb oxidációs stabilitás, valamint súrlódási mutatók jellemzik.

Dexron III F

1994-ben kiadott automataváltó-olaj szabvány, amely felváltja a Dexron IID és IIE szabványokat.

Dexron II E

1991-ben lett kiadva, a Dexron IID követelményeinek szigorításával. A megfelelő termékek a Dexron IID-nél jobb teljesítményt nyújtanak, köszönhetően az alacsony hőmérsékleten mért viszkozitásra vonatkozó határértéknek (max 20 000 cP @ - 40 °C).

Dexron II D

1981-ben kiadott automataváltó-olaj szabvány. 1994-ben felváltotta a Dexron III, de még mindig sok, korábban kifejlesztett olaj kapható ebben a kategóriában.

Dexron Type A, Suffix A

1957-ben bevezetett automataváltó-olaj szabvány. Előírásokat tartalmaz a kinematikai viszkozitásra vonatkozóan. A – 40°F-on mért viszkozitás legfeljebb 64 000 cP lehet.

Minden GM Dexron szabvány tartalmazza a korábbi szabvány követelményeit, tehát a nekik megfelelő olaj megfelel ott is, ahol egy korábbi szabvány van előírva!