A viszkozitás a folyadék folyással szembeni ellenállása. Ez a tulajdonság a folyadékrétegek között fellépő surlódóerőből adódik. Minél nagyobb ez a surlódás, annál magasabb a folyadék viszkozitása, azaz: annál nehezebben folyik. Ebből következik, hogy minél kisebb ez a surlódóerő annál alacsonyabb a viszkozitás, tehát az adott folyadék annál könnyebben folyik. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ennek nincsen köze a sűrűséghez. (Azaz mégis van de egyálltalán nem úgy ahogyan gondoljuk.) Amikor azt mondjuk, hogy „tegyünk bele sűrűbb olajat” akkor valójában arró beszélünk, hogy „tegyünk bele nehezebben folyó motorolajat”, ami érezhetően kifejezetten káros is lehet, ha az nem előírás az adott szituációban.

Térjünk vissza a viszkozitáshoz:

A viszkozitás tehát ami a folyadék folyással szembeni ellenállása ami ráadásul hőmérséklet függvényében változik. Ha olajat akarunk választani az autónkhoz, motorunkhoz, motorcsónakunkhoz vagy fűnyírónkhoz, akkor a viszkozitás az egyik fontos tényező, amit figyelembe kell vennünk. A következőkben röviden áttekintjük, hogy mit jelentenek a viszkozitással kapcsolatos fogalmak. Fontos azonban tudnunk, hogy a flakonon található jelzés nem a motorolaj viszkozitása, hanem a motorololaj (vagy egyéb olaj) viszkozitási osztálya. Természetesen ez szoros összefüggésben van magával a viszkozitással, de nem ugyanaz.

Viszkozitási osztályok

Amikor a viszkozitás szót hétköznapi értelemben használjuk, akkor sokszor nem is magáról a fizikai mennyiségről, hanem a viszkozitási osztályokról beszélünk. Mindannyian találkoztunk már a motorolajokon, váltóolajokon szereplő, általában egy „W” betűvel elválasztott számokkal, mint például 10W-40 vagy 75W-90. Ezek a számok az olaj SAE viszkozitási osztályait jelentik. A viszkozitási osztályok tulajdonképpen kategóriák: ahhoz, hogy az olaj besorolható legyen egy viszkozitási osztályba az kell, hogy paraméterei az adott viszkozitási osztályhoz tartozó limiteket teljesítsék. Ezeket a paramétereket az alábbi (SAE J 300) táblázat tartalmazza:

A legfontosabb alapelv, hogy a gyártó előírásait mindig szükséges betartani. Gyakran csupán gépgyártói előírásokat találunk csak és már nem is taglalja a gépkönyv a viszkozitási osztályt, mint régebben. Ha általánosabban közelítjük meg a kérdést, akkor elmondható, hogy a hazai klimatikus viszonyok mellett, egy átlagos, 10 évesnél idősebb motor számára egy 10W-40-es viszkozitású motorolaj optimális megoldásnak számít. Műszakilag jobb, de drágább megoldás, ha a téli viszkozitás alacsonyabb (5W vagy 0W), ugyanis ezek télen jobb teljesítményt nyújtanak. Az üzemanyag-fogyasztásra jótékony hatással lehet a melegoldali viszkozitás csökkentése, azaz 40 helyett, 30, vagy ritka esetekben 20. Ahhoz, hogy 40-nél lejjebb menjünk az is kell, hogy ne legyen olajfogyasztás, mert ez a viszkozitás csökkentésével várhatóan nőni fog. Tehát tévesnek nevezhető az az elgondolás is, miszerint ha egy motor ‘eszi az olajat”, akkor magasabb melegoldali viszkozitási osztály választásával az megoldódik. Ha kifejezetten sportosan, azaz magas fordulatszámon vezetünk, akkor szétnézhetünk az 50-es vagy akár a 60-as tartományban is, de ezt csak akkor szabad alkalmazni, ha ezek az osztályok előírásként szerepelnek az adott motornál. Ellenkező esetben annyit érünk el, hogy melegen egy lassabban áramló motorolajunk lesz a motorban, ami egyszerűen nem „ér oda” a kellő időben a kellő helyre.

Személygépkocsik esetében azonban ma már általában nem optimális választás a 15W-40-es vagy a 20W-50-es viszkozitás, mert ezek télen kevésbé védenek, mint pl. egy 10W40-es olaj. Bár a 15W-s olajok elvileg -15 fokig, a 20W-s olajok pedig -5 fokig használhatóak (vigyázat: a SAE J 300 táblázat nem azt mutatja meg, hogy hány fokig használható az olaj!), a gyakorlatban bármilyen téli hőmérsékleten lassabban indul be a keringésük, mint alacsonyabb viszkozitású társaiké, így a motor hosszabb ideig jár kenés nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a korszerű konstrukciók esetében ezeket a magasabb viszkozitási osztályokat már meg sem találjuk az előírások között. A motorok mérete csökken, a hengerszám csökken, miközben a teljesítmény nő. Befecskendezésés motorok alacsony károsanyag kibocsátással (ráadásul egyre gyakrabban start-stop rendszerrel) alacsony viszkozitású motorolajokkal üzemeltethetők.

Régen, amikor a 10W40-es olajok még prémium terméknek számítottak, akkor egyszerű gazdaságossági okokból voltak népszerűbbek ezek a magasabb viszkozitású olajok. Ma már a 10W40 elavultnak tekinthető, főleg, ha végig gondoljuk teljesítményszint oldaláról is a dolgot.

A váltó- és differenciálmű olajok esetében 75W-80, 75W-90, 80W-90 stb. viszkozitási osztályokkal találkozunk. Ezek valójában nem különböznek folyási tulajdonságaikban a motorolajoktól annyira, mint azt a számokból elsőre éreznénk, csupán csak más skála szerint vannak számozva, a motorolajjal való összetévesztésük elkerülése miatt. Itt is mindig a gyártói előírás az irányadó, azaz ne akarjuk kitalálni, hogy melyik viszkozitási osztály lesz megfelelő, hanem nézzünk utána a gépkönyvben vagy az interneten.

A viszkozitás

Most, hogy már tudjuk, hogy mit jelentenek a viszkozitási osztályok, és azt is, hogy részben az olaj viszkozitásán múlik, hogy milyen viszkozitási osztályba soroljuk, ideje megismerkedni azzal, hogy mi a viszkozitás (osztály nélkül)? Rögtön két különböző viszkozitásról fogunk szólni: a dinamikusról és a kinematikusról. A dinamikus és kinematikus viszkozitások mérésük módjában különböznek, de fennáll közöttük a következő összefüggés:

Kinematikus viszkozitás = dinamikus viszkozitás / sűrűség

Mindkét mennyiség megfelel a viszkozitás fent leírt meghatározásának (miszerint a folyadék folyással szembeni ellenállását mérik), de nem szabad őket összekeverni, mert mértékegységeik is különböznek:

• 1 mPa*s = 1 cP (centipoise), a dinamikus viszkozitás mértékegysége
• 1 mm²/s = 1 cSt (centistoke), a kinematikus viszkozitás mértékegysége

Minél magasabb az olaj viszkozitása, annál nehezebben folyik, minél alacsonyabb, annál könnyebben. Az alkatrészek kenése szempontjából az arany középút a legjobb. Ha túl magas ugyanis a viszkozitás, akkor az olajkeringés nehezen indul be, ráadásul az olaj esetleg el sem jut egyes kenési pontokra, mert túl vastag, hogy odaférjen. Ha túl alacsony a viszkozitás, akkor a nagy nyomás hatására esetleg kiszorulhat az olaj az alkatrészek közül, és így nem képes megakadályozni a fém-fém érintkezést.

A viszkozitási index

A viszkozitási index azt mutatja meg, hogy egy adott folyadék viszkozitása mennyire változik a hőmérsékletváltozás hatására. Az alacsony viszkozitási indexű folyadékok viszkozitása szélsőségesen változik a hőmérsékletváltozás hatására. Az ilyen folyadékok általában kevésbé alkalmasak közlekedési olajként, mert nagy különbség van az olaj hidegben tapasztalható tulajdonságai és a melegben tapasztalhatóak között. Ma már elsősorban magas viszkozitási indexű olajak vannak használatban, mert ezek nagyobb mértékű hőmérsékletváltozás hatására is csak kismértékben változtatják meg a viszkozitásukat, így „viselkedésük” stabilabb, állandóbb. A viszkozitási indexet a motorolajok műszaki adatlapján találjuk meg. A viszkozitási index 100 alatt nagyon gyenge, míg pl. Egy Valvoline Synpower motorolaj termék esetén 180 körül alakul.